A cukorbetegek étrendje nem szénhidrátszegény!

A szénhidrátok a szervezet energiaforrásai, viszont a szénhidrátok a szervezetben glükózzá (szőlőcukor) alakulva emelik a vércukorszintet. Azt hogy melyik mennyire, azt pont a szőlőcukorhoz viszonyítjuk (GI-index). Ezért fontos az, hogy a napi mennyiséget egyenletesen, 5-6 étkezésre elosztva vigyük be, figyelembe véve az ételek, vércukorszint-emelő és inzulinreakciót kiváltó tulajdonságaira (Inzulin- index). Ahogyan az alapelveink menüpontban is már tárgyaltuk. Az egyes ételek szénhidrát mennyiségének kiszámolásához a kaloriagurut tudom ajánlani.

Inzulin alapok

Az inzulin szervezetünkben a szénhidrátok, fehérjék és zsírok anyagcseréjének szabályozásában vesz részt. Az elfogyasztott szénhidrátok megemésztése utáni vércukorszint emelkedést kompenzálja, és a szénhidrátokat (a glükózt a vérből) oda szállítja, ahol azokra a legnagyobb szükség van. Ideális esetben ezek az izmok és a máj glikogénraktárait jelentik, azonban ha ezek telítve vannak, akkor maradnak a zsírraktárak.

Az inzulin ugyanis egy raktározó hormon, mely a glikogénraktárak – azaz izmaink energiaraktárai – telítődése után előszeretettel pakolja zsírba a többletként elfogyasztott tápanyagokat. A hirtelen inzulinszint-növekedés ráadásul azt is eredményezi, hogy az eleinte magas vércukorszint hirtelen leesik, és ránk tör az éhség, amit ösztönösen gyorsan szeretnénk csillapítani. Gyorsan bekapunk tehát valami snacket, amivel „tüzet oltunk”. Eredmény? Újabb vércukorszint emelkedés, aminek hatására megint jön az inzulinfröccs, ami aztán leviszi a vércukorszintet, ami miatt ismét ránk tör az éhség… Ördögi kör! A napi szintű nassolás így vezet elhízáshoz.

CH tabla

Lassú felszívódású szénhidrátok – az egyenletes energiaellátás zálogai

Általánosságban elmondható, hogy a legtöbb napszakban jobban járunk a lassabban felszívódó, kiegyensúlyozott vércukorszintet biztosító komplex szénhidrátokkal. A lassú felszívódásnak köszönhetően az inzulinszintünk nem fog ugrálni, nem lesznek benne kiugróan magas értékek. Ez mit is jelent magyarra fordítva, azaz mi az amit ebből érzünk majd? Az, hogy nem törnek ránk kontrollálhatatlan éhségrohamok, elkerül a hagyományos, finomított élelmiszerek fogyasztása után borítékolható álmosodás, tunyulás, és általában véve sokkal energikusabbak leszünk a nap folyamán.

A lassan felszívódó szénhidrátok fogyasztása ezzel szemben nem okoz kiugró vércukorszint emelkedést, így az inzulinszint sem fog ugrálni, ami kiegyensúlyozottabb, hosszabban tartó energiaszintet eredményez, kevesebb zsírosodással.

Mik a lassú szénhidrátok?  Például teljes kiőrlésű kenyér, zabpehely, barna rizs, teljes kiőrlésű tészta,  valamint a zöldségek. Ezek a természetes komplex szénhidrátok hosszú láncú cukorból állnak és nagyon lassan emésztődnek.

Gyorsan felszívódó szénhidrátok – a gyors, hirtelen energiapótlás eszközei

Egyszerű szénhidrátok: gyümölcscukor, szőlőcukor, répacukor, tejcukor. Ezeket gyorsan felszívódó szénhidrátoknak is nevezzük. Lebontásuk, felszívódásuk gyors, ezért a vércukor szintjét gyorsan megemelik. Gyorsan felszívódó szénhidrátot (tejcukrot) tartalmaz a tej, a kefir, a joghurt, a gyümölcsjoghurt és a tejföl. Ezekből napi 3–5 dl fogyasztható, szénhidráttartalmuk beszámításával. A gyors felszívódású szénhidrátok arra valók, hogy gyorsan pótólják a glikogénraktárakat (pl. edzés után).

Az étrendben nem ajánlott gyümölcsök: szőlő, aszalt gyümölcsök, banán.

Forrás: ShopBuilder, Diabetes.hu,