Ironman 5i50 – Megcsináltam! UFO vagyok!

1500m úszás, 40km bringa, 10km futás. Féléves út az olimpiai távig.

Tavaly amikor az Iron Girl futóversenyen részt vettem megcsapott az Ironman szele. Néztem azt a kaput, és minden Ironmanről azt gondoltam hogy UFO. Én a 10 km-t is alig bírtam lefutni abban a hőségben, nemhogy még ússzak, meg bringázzak előtte.. nem is keveset.

_5i50_1

Idén januárra beterveztem egy hasplasztikát, (mert a nagy fogyás után van egy csomag amit cipelek) de közbeszólt a szervezetem, mert egy kiütés miatt le kellett mondanom. Gondoltam, ha ez így alakult van valami dolgom még előtte, és amúgy meg nagyon paráztam a 4 hónap kényszerpihenő miatt is. Emlékszem a téliszünetben nézegettem az Ironman oldalt és mondtam anyunak, „figyi én ezt megcsinálom”. Valami olyasmi reakciója volt, hogy „fiam te nem vagy normális”. Ott karácsony és szilveszter között ezt el is döntöttem.

Úszás

El is kezdtem úszni tanulni. Igen, mert csak mell és hátúszást tudtam akkor és gondoltam, hogy ha valaki szintidőn belül be akar érni, nem árt ha tud gyors úszni… gondoltam. Ebben nagy segítségem volt Szabó Réka paraolimpikon barátosném, akit hétvégenként szórakoztattam az „úszástehetségemmel”. Állóképesség 0. A medence közepénél meg akartam fulladni eleinte. Rohadt hosszú az az 50m-es medence a Komjádiba. Januárban még nem gondoltam hogy valaha egyszer le fogok tudni egybe úszni 1500 m-t. De szerintem ezt titkon Réka se gondolta.

Nem vagyok jó úszó, de szintidőn belül fennmaradok a vízen és valahogy mindig besodródom a célba.

Mindenesetre az úszás nálam addig mókás amíg nem kell kimenni a nyíltvízre.

_5i50_2

Sérülések

Úszáson kívül mást nagyon nem is tudtam csinálni, mert hogy a téli hideg futástól, a rossz futótechnikámtól, vagy mitől, de sikerült januárra egy részleges térdszalagszakadást csinálnom. Hála a gyógytornászomnak, aki talpraállított! Andi, első találkozásunkkor annyit kérdezett mi a cél? Mondtam neki, hogy Ironman. Kikerekedett a szeme, gyors fejszámolás, mikor is lesz, hát ok. Es március végén elkezdtem újra futni! Építettünk új izmot, ami a terhelés nagyrészét átveszi a szalagokról. És tadaaamm.. futottam. Nem gyorsan sőt lassan, de futottam. Egyre többet.

_5i50_3

Nem nem volt elég a térdszalag probléma, nem tanultam a terhelés beosztásából sokat, áprilisra összehoztam egy olyan váll sérülést, hogy 2 hónapig csak egy oldalra vettem úszásnál levegőt és nem bírtam felemelni teljesen a bal karom. De kaptam egy kis szteroidot és pipa! Elmúlt. Azóta bemelegítek és nyújtok rendesen!

 Bringa

A téli időszakban nem tudtam hogy kellene a bringára készülni. Vettem egy görgőt itthonra, mert olvastam, hogy görgős edzés is kell. Tekertem minden tudomány nélkül. Hónapokig az egysebi bringámmal bicikliztem, majd a májusi Velencei Ironman Find Your Limits! TRI series előtt sikerült hozzájutnom egy nagyszerű országúti paripához! HastagBringaland! HastagSanyi! Egy új szintet léptem, kb. 24-es átlagsebességem 30-ra ugrott. És azóta ez versenyen kívül többre is.

_5i50_4

Ez után hogy már semmi nem történhet elmentünk egy Balatonkörre a barátaimmal. Kicsit gyorsan indultunk neki, (vagyis én voltam a felvezető, a többiek semmiről nem tehetnek), elfogyott félúton az iso, és kb a 130. Km-nél elkezdett piszkosul fájni az achillesem. A Balaton körből a 177. Km-nél kiszálltam. Kicsit bosszantott hogy a cél előtt, de tudtam, hogy ha végig csinálom kockáztatom a nagy tervem, az Ironmant. Így is 1 hónap volt, míg teljesen helyrejött. Tanulság: vádlit is nyújtani! Tempót, erőt, iso-t beosztani. És az összes gyulladáscsökkentőt veri a jégaku!

Velence – Find Your Limit! TRI series

Májusra már valahogy úsztam, valahogy bringáztam és valahogy futottam. Hogy szerezzek egy versenyrutint szerettem volna megcsinálni a Velencei Find Your Limit Sprint távját. Hogy ne hozzak magamra szégyent és valahol olvastam, hogy a nyílt vízi úszást és a vadzsiúj neoprént ki kell előtte próbálni, lementünk Janó barátommal egy tesztkörre.

enTRI

Éppen nem sírtam amikor negyedjére is pánikrohammal jöttem ki a tóból. Nemhogy párszáz métert de egy karcsapást sem tudtam összehozni akkor. A bringa és a futást letoltam, csak hogy ne legyen fölösleges a kiruccanás, és visszamentünk pár nap múlva újra megpróbálni. Azt nem mondom hogy úgy úsztam mint a sellő, de pár karcsapást megtettem és megnyugodtam, hogy menni fog.

Az, hogy akkor miért maradt el az a rendezvény, abba nem akarok belemenni! Rosszul esett annyira, hogy nem akartam elfogadni, és ha egyedül is kellett volna menni akkor is elmentem volna, de hozzácsapódtam egy csapathoz, akik a sport tiszteletéért nyomtak egy edzőkört a  verseny napján. Felejthetetlen élmény volt, Kropkó Péterrel, Kővári Sándorral, Kokóval (akiket eddig csak magazinokban láttam) együtt ezt megcsinálni főleg, hogy a táv az olimpiaihoz közelebb volt mint a sprinthez.

Nagyon sajnálom hogy akkor az úgy alakult, hogy egy ilyen országban élünk, ahol ez megtörténhet, de aki ott volt az ennek a sportnak a tiszteletéért volt ott akkor!

Tri Club

Velencén láttam meg először, hogy ez egy csapat! Milyen lehet Tri Clubbosnak lenni, hogy tudják mit csinálnak, hogy van aki vezeti őket! Önerőből, kútfőből valahogy eddig készültem, de valószínű mindent rosszul csináltam, már ha csak a sérüléseimből indulok is ki… szóval eldöntöttem hogy ennek a csapatnak a részese akarok lenni!

Féltem, hogy már késő lesz. De nem! Szeretettel, és maximális odafigyeléssel fogadtak. Péter az első alkalomtól kezdve az utolsó úszás edzésig is mindig csiszolt valamit a technikámon. A 3perc/100m-es átlagom 2:30-ig lement. És gondolom van még hová fejlődni:)

Bár szerintem jövőre mellúszást tökéletesítem, mert hiába úszok már a medencébe gyorsban, a versenyen a nyílt vízen annyira rosszul tájékozódom, hogy 100 métereket teszek pluszban a kitérőim miatt, amikor meg már nagyon eltévedek mell úszásra váltok, és így a táv nagy részét ebben teszem meg. Ezt is cikkcakkban.

_5i50_5

A futó edzéseken olyan új futótechnikát tanulok (még nem sikerült átállnom teljesen) amivel kímélem a térdem. Nem hiszitek el, de nem fáj! És azért a Kropkó gyerekeket látva edzeni, velük készülni, külön megtiszteltető és lenyűgöző. Néha tátott szájjal nézem, hogy meg se kottyan nekik az edzés, jó hangulatban szórakozva tolják a köröket…. elképesztő tempóban. Leírhatatlanul büszke vagyok rá hogy Kropkó Péter az edzőm:)

A hungaroringes bringásedzésekről meg ne is beszéljek, hisz mindig posztolom mekkora élmény versenyautónak lenni.

Balatonmann – Kenese 40.50

Ugye a versenyrutint nem sikerült Velencén megszerezni, de kellett nekem ez! El sem tudtam képzelni milyen depózni, hogy váltok versenyszámot. Ezért neveztem be a kenesei távra.

Sokkal magabiztosabban úsztam, nagyon jól tekertem és ugyan 2x eltévedtem a futópályán de magamhoz képest zseniális idővel futottam be!

Magabiztosan vártam a nagy napot. Most már tudom, hogy össze sem lehet hasonlítani ezt a 2 versenyt, mindenhol más szabályok vannak. De ennek ellenére nagyon nagyon élveztem! Mindenkiről ilyen képek készüljenek verseny közben, akkor nincs baj:)

_5i50_6

 

Táplálkozás

Mégis csak egy „fogyi” (jobban szeretem hogy életmódváltó) oldal ez, essen pár szó a táplálkozásról és a kilókról. Bár nem szívesen dicsekszem én ezzel mostanában.

Tavalyi versenysúlyom 74 kg volt a Wizzair félmaratonkor. Most a jelenlegi súlyom 78-80 között inog. Hogy mi történt? Ez nem izom sorry… Milyen példát mutatok én nektek.

Kezdődött minden azzal, hogy a futás kiiktatása hozott pár plusz kilót év elején. Majd ahogy elkezdtem edzeni többet (ez a felkészülés heti 6-7 edzést igényel, ami akár 10-12 óra is lehet egy hosszabb bringázással) rájöttem, hogy ezzel a mennyiségű élelemmel nem csoda ha leszédülök a bicikliről. Az meg nem túl szerencsés, mert általában hosszabban egyedül megyek. És igen ijesztő is egy főúton 2 város között megszédülni. Ezért van nálam szőlőcukor, csoki banán, minden ami eddig tiltólistán volt.

A triatlonista legjobb barátja a szénhidrát, a diabéteszeseké meg ellenség. Na ezt rakd össze okosan. Emeltem a kaján, bírom az edzéseket, rendben van a vércukor szintem, de feljött pár kiló. Ami most megint ellenséggé válik, még ha a cukrom jó is.

Hogy történhetett ez meg?

Persze én is emberből vagyok és elkövettem azt a hibát amiről annyit olvastam, hogy azért mert lefutsz 10km-t nem kell felzabálnod a hűtőt utánna… de dehát mennyit mozogtam ma? Vagy ehetek már tésztát, nem kell számolnom a CH-t mert úgyis lefutom, vagy úszom , vagy bringázom. Ezt most tisztán mutatja a mérleg, hogy nem igaz!

Meg kell tanulnom az edzések közötti táplálkozást és az eredeti kaját tartani. Igen mondják, hogy a triatlonban a 4. sportág a frissítés, táplálkozás. Ezt még tökéletesítenem kell, hogy ne éhezzek ki és ne zabáljak fel mindent.

Nem élem meg kudarcként, tudom, hogy hol rontottam el, és tudom azt is hogy csinálom másképp, és azt is tudom, hogy ha nem megy egyedül kérek szakembertől segítséget.

Szóval így egy kis plusszal vágtam neki a nagy napnak.

_5i50_7

 

Ironman 5i50

Tesztúszás: Ki kellett próbálnom az új triatlonos ovcsimat, ezért abba mentem. Nagyon örültem, hogy van zsebe. Na ehhez nem voltam hozzászokva, így történt meg, hogy a tesztúszást én túléltem, de a telefonom nem. Azóta sem száradt ki. Ebben az egészben csak azt sajnálom, hogy az aznapi képek elúsztak!

Úszás: Ahogy sétáltunk a depo felé csak néztem az öbölt és ilyen gondoloatok kavarogtak bennem: Rohadt messze vannak azok a bóják…biztos kint hagyták a nagy távról és még nem hozták közelebb… el se látok odáig… Nem tudok úszni. Nem lehet neoprént használni! Végül is ez nem olyan nagy baj, mert a startra várva abba a hacukába nem túl kellemes. Ok bedepóztunk, lehet menni pancsolni a vízet szokni. És elmúlt minden rossz érzésem, amikor találkoztam a csapattársakkal, amikor bementünk a vízbe és mint a gyerekek strandoltunk. Rékát féltettem, mert most jött rá pár napja hogy ráparázik a nyíltvízre. Pedig úgy úszik mint a villám! Amúgy a medencében! De nyanyi úszásban letolta előttem így is! Nagyon előttem!!!:)

_5i50_8

Rolling rajt! Mi ott a végén a triclubbos csajok nagyon jól szórakoztunk amíg vártuk a sorunkat. Zseniális ez a rajtolás, nincs egymás hegyén hátán átmászkálás, vízbe nyomás, szájba rúgás.

Borzalmasan tájékozódom, vagyis inkább azt mondanám nem is tájékozódom, csak úszok, felnézek aztán rájövök hogy irányt tévesztettem, beegyenesítem magam, de mindig túl korrigálom, tehát cikkcakkba nyomom végig a távot, plusz 100 métereket beletéve. Nem vagyok egyedül ebben a stílusban, Mozog a Zazi ugyanígy úszik. Ez egy stílus kéremszépen!

Ami erőt adott, amikor még nem láttam a forduló sárga bóját sem: nem hiszitek el az én legleglegcukibb szurkolóm hogy kiabált nekem a partról! És hallottam és integettem.. aztán rájöttem, hogy nem kellene, mert azt hihetik, hogy fuldoklok és véletlen kimentenek.

Remélem a link működik, mert ezért megérte megkeresni a bójákat: https://www.facebook.com/laszlo.andor1/videos/689172101221523/

De mint már említettem, nem vagyok jó úszó, de szintidőn belül fennmaradok a vízen és valahogy mindig besodródom a célba.

Bringa:

Valahogy annyira de annyira örültem, hogy nem kell már úszni, hogy az első körön 32 fölötti átlagot csináltam, azután megjött a szél… persze szembe! Szeretem ezt a részt, nem hajtottam ki magam, tényleg, szerintem egy izmom se feszült meg és a második körnél ugyanaz az érzés jött mint Kenesén: „ nemááár most ennek tényleg mindjárt vége?”

_5i50_8

Futás:

Tanulság: Bojlerrel futni nehéz! Nagyon nehéz! Reggel nem sikerült könnyíteni magamon az izgulás miatt, gondolom. Szerinem ez a “zabszem effektus” Bár a rajtszám felvétel óta teljesen más tapasztalataim voltak. Mivel azt nem akartam hogy a versenybe közbe szóljon az anyagcserém, bevettem egy hasfogót. Na így triatlonoztunk együtt egy bojlerben a szombat esti szülcsinapcsi vacsival! Nagyon nehéz volt! Jótanács! NE VÁLTOZTASS KAJÁT A VERSENY ELŐTT!!!

_5i50_9

VISZONT: Nagyon jó volt a frissítés! 2,5 km-enként nem tudom minek örültem jobban a hőségben, a víznek, iso-nak, jégnek, vagy a slagolásnak. Talán a slagolásnak. Persze a bojlert folyamatosan töltöttem vízzel, isoval, power barral… szóval a befutásra úgy néztem ki mint egy 6hónapos. Köszönöm, már jobb!

Ami végig tartotta bennem a lelket, hogy alig vártam a fordulókat, mert a szüleim és a barátaim ott szurkoltak minden fordulónál.

És hogy hogyan tovább?

Nincs mese! A következő kihívás az Ironman 70.30! Jövőre! Idén nem hiszem hogy ez sikerülhet. Mert ehhez le kell dobni 10 kilót legalább, helyre rakni újra a kaját. Emelni a km-eket… Alig várom, hogy újra induljanak a TriClub-os edzések.

13880309_10205161604438388_1031569523477408071_n

Sokan most úgy tartanak UFO-nak, ahogy én tartottam tavaly a triatlonosokat.

Sokszor hallottam már azt, hogy ha eddig nem sportoltál, nem 35…(bocsánat 36 évesen) kellene elkezdeni, főleg nem triatlonnal.

Egy dolgot tisztázzunk, én nem tartom magam sportolónak, inkább hobbi sportoló vagyok. Még mindig félve veszem a számra azt hogy ha valaki megkérdezi, hogy te mit sportolsz? „úszok, futok, bringázok…triatlonozok”. Ez az életmódom része lett. És ha UFO vagyok többen vagyunk! Hisz az Iron Blogger barátaim is valami hasonló utat jártak be eddig. Elhíztak, változtattak, lefogytak, futottak, triatlonoztak és már ők is vasemberek. Ez egy vírus! Én bekaptam!

Az endorkrinológusom kérdezte, hogy miért csinálom ezt? Elmagyaráztam neki, hogy ha nem tűzök ki célt, legyen az egy futó rendezvény, vagy triatlon, akkor nem készülök, akkor nem rendszeres a futás, úszás, bringa, és ha nincs tétje, hajlamos vagyok inkább tovább aludni és elsumákolni a futást is. Annak ellenére hogy szeretek futni. Főleg Marshallal. Nagyon nagy élmény egy futó rendezvény, de egy triatlon pont 3x akkora! Megfelelő felkészüléssel ezek teljesíthető távok. Soha nem akartam és nem is akarok top 10 vagy 3-ba benne lenni. Mindig csak kényelmesen csinálok mindent. 2 feltételem van: Érjek be szintidőn belül, és ne legyek utolsó… Bár ahogy az utolsókat ünneplik, lehet jobb mint utolsó előttinek lenni:) Ha ezt nem érzem, hogy kész lennék rá, nem indulok el. Csak úgy csinálom ha még élvezem. 36 évesen már csak így érdemes triatlonozni. A befutóképeim szerintem bizonyítják hogy szeretem én ezt Na! Ha valamit ki lehetne hagyni a felkészülési időből az a korán kelés! Ez az egy ellenségem van!

Special Thanks:

Gyógytornászomnak: Nem szereti magát említeni ezért maradjon inkognítóba Andi, aki többször összerakott a felkészülés alatt.

Szabó Réka: Aki megtanított gyors úszni!

Kropkó Péter és az Ironman Budapest Tri Club: Ahol megtanultam még gyorsabban úszni, és úgy futni, hogy a térdem kíméljem. Köszönöm, hogy van ez a csapat, hogy ennyi új barátom lett. Hogy bringázhatok a Hungaroringen. Ahol látom, hogy a kor nem akadály. Legidősebb csapattagunk Piroska 54-59-es korosztályban tolja, 15 éve triatlonozik. És hát persze I love bolond Réka:)

A csapattársaimnak: akikkel együtt, a futóköröknél energiapacsizvatartva egymásban a lelket, megcsináltuk!

Bolgger Iron barátaim: Nitro Tom (Vasember lett), Debreceni Joci, Zala Judit / triatlonnoi.hu , Nyirati Rita, akik rengeteg hasznos tanáccsal láttak el a felkészülés közben, és rengeteg erőt adtak, szurkolással és a jelenlétükkel.

A családomnak és a barátaimknak, akik elkísértek a nagy napra. Köszi Anyu, Apu, Tesóm, Sógórnőm,KisKejiiii, Janó és Anka. Vera, Hanna, Balázs, és a mobilappon követő Bea, Ati… és még sokan mások.

Extra special thanks: Marshall kutyámnak akivel annyit futottunk együtt és tolerálta a korai edzések miatt kimarad reggeli sétákat és nem bontotta ki a kerítést míg hazaértem.

Giga extra special thanks a Sugarbird-nek, mert szó nélkül tolerálták a #maiselkések reggeleket. Na jó a délutáni műszakos jelzőt kiérdemeltem:)

És majdnem elfelejtettem: Világbéke!