Sokáig azt hittem csan én vagyok ilyen bolond, hogy évekig nem sportoltam, és a triatlon mellett kötök ki, de rá kellett jönnöm nem vagyok egyedül. 

Az életmód váltás magával vonzza azt, hogy mozogjon az ember. Mindent ki akarsz próbálni, keresed a legmegfelelőbbet, amit nem unsz meg 1-2 hónap alatt.

Nekem az első 20 kilóm azzal ment le, hogy a munkahelyre biciklivel jártam. Egy év alatt letekertem 20 kilót ha nem többet. Majd tavaly elkezdtem futkározni. Az egész úgy indult, hogy csak a Color Runra akartam felkészülni. 5km, nem sok, viszont elsőre a kutyafuttatóig (400 m) siekrült eljutnom. De akkor már a mentőt akartam hívni és nem tudtam, hazafele vegyem az irányt vagy kússzak be négykézláb az ambulanciára, hisz az lehet közelebb van. ( a kutyafuti mellett) . Hazamentem, és mindenféle “hogyan készüljünk fel 5k futásra” szakirodalmat elolvastam a neten. Másnap megint megpróbáltam, azt hiszem 600 m is sikerült. Nagy volt a motiváció, mert a barátnőmnek és a kislányának megígértem ezt a colorrun-os mókát.. milyen ciki már, hogy egy gyerek simán lefut 5 km-t én meg nem. Sebaj van rá 2 hónapom. Az első pár alkalom kínszenvedés volt, majd egyszer csak elkezdtem lélegezni, és onnantól kedzve csak úgy gyűltek a km-ek. Olyannyira, hogy júniusban már 10 km-t is le tudtam egybe fuldoklás nélkül futni. Annyira nagy lett az önbizalmam, hogy azt mondtam, ha meglesz a 15km júni végére benevezek a WizzAir félmaratonra. Az se tudta kedvem szegni, hogy a kezem törtem, futkároztam és szeptemberben lefutottam életem első félmaratonját.

Augusztusban volt az Iron Girl. Na ott ott csapott meg az az érzés, hogy húú mekkora dolog ez az Ironman. Egyszer biztosan megcsinálom. Hisz bringázni tudok, úszni is valamennyire. De azért azok a távok így egymás után lehetetlennek tűntek.

Az idén felkerült a bakancslistámra az Ironman. Tudtam, hogy ez nem kis felkészülés ezt januárban el kell kezdeni. Persze mintha minden ellenem esküdött volna össze. Részleges térdszalagszakadás januárban, majd mire már újra futkározhattam márciusban bicepsz íngyulladás, kis rotátorköpeny vagy mi részleges szakadással. És a múlt hónapban achilles ínamat eröltettem úgy meg, hogy minden futás után bedagad…grrr Mindenki aggódott és aggódika környezetembe, hogy széthajtom magam, de én akkor is triatlonra készülök. Ironman akarok lenni. (Nyilván ha nem idén akkor jövőre)

enTRI

Múlt hétvégén lett volna az első bevetés, az Ironman szervezésében, ekkorra már az Olimpiai távot (1500m úszás/40km bringa/ 10km futás) terveztem be magamnak, viszont féltve az achillesem beneveztem a Sprint távra. (750 m úszás/20 km bringa /5 km futás). A rendezvényt törölték, viszont pár lelkes sportrajongó mégis lement találkozott és együtt, mint egy nagy közös edzés úsztunk, tekertünk és futottunk. 1200-1400m úszás, 40 km tekerés, 10 km futás után büszkén mondhatom, hogy bennem van az olimpiai táv. És leírhatatlan émény egyenrangú félként Kropkó Péterrel és Kokóval sportolni.

De azért hazudnék, ha nem jött volna ez a kérdés hétvégén az első párszáz méter úszásnál, hogy Miért csinálom ezt? Biztos hogy ezt akarom? Merre lehet vajon most az a vizisikló amit a partról láttam? De valahogy annyi energia van már ebben és amikor visszanézek, honnan indultam, csak azt tudom mondani, hogy akkor is Ironman leszek az idén. Na most mennyire kicsi Ironman is legyek, hogy 51.50, vagy 70.30 az még kérdés.

És vajon miért csinálják ezt mások? És hogyan jutottak el idáig? Hisz nem vagyok egyedül:)

zazi TRI

Amíg készülsz valahogy összesodor az élet hasonló emberekkel. Így ismertem meg Zazit, aki számomra lenyűgöző kitartással nem mai csirkeként állt rá az életmódváltásra, és a triatlonozásra. Imádom posztjait. Első triatlon megmérettetése neki is ez a múlt hétvége lett volna, Ő azonnal benevezett a Keszthely triatlonra. Ami kevesebb mint 2 hét múlva lesz! Nagyon szurkolok neki! Nagyon!

Megkérdeztem, hogy ő hogyan jutott a triatlonig:

“Tudod, én csak fogyni akartam, mert 110 kiló voltam és lett egy futócipőm, deca-s… és kocogtam 75 métert elsőre. Meg másodikra is, meg sokadikra is. Aztán lett ennyi, meg annyi, végül egy félmaraton. A barátaim közül akkor már páran csináltak kisebb- közepes távokat és azt gondoltam, hoyg én soha. Aztán csak elkezdtem játszásiból bringázni a férjem régi montiján. Aztán valahogy elkezdtem úszni járni, csak kiegészítésképpen. Aztán meg futottam egy félmaratont és kaptam a férjemtől egy országútit. Mindig csak egy lépés volt. És akkor már jött a tél és jöttek a téli edzések, hogy úszás, meg spinning…”

nitroTRI

Másik leendő Vasember akit szintén nemrég ismertem meg: Vasemberleszek Nagyon jófej, mindig buzdít, és tanácsokkal lát el. Hétvégén Velencén ugrik fejest a triatlonba! Nagyon szorítok neki! Tőle is megkérdeztem, hogy ugyan mikor és hogyan fogalmazódott meg benne, hogy Ironman akar lenni?

“…még amikor kövér voltam, ültem a számítógép előtt és néztem egy videót a youtube-on. Ahol az apa a beteg fiát vitte magával egy IM-en (team Hoyt).
Ültem és potyogtam a könnyeim smile hangulatjel (én ilyen kis érzelgős mackó voltam). Akkor azt mondtam a feleségemnek, hogy én egyzser ezt meg fogom csinálni.
Na akkor még egy csomó ideig nem történt semmi. smile hangulatjel vagy 5-6 évig. Aztán ahogy elkezdtem fogyni jött a futás smile hangulatjel aztán kitűztem , hogy 40 éves koromig megcsinálok egy IM-et. Aztán tavaly előtt vettem egy bringa vázat :). Tavaly elkezdetm csak úgy játszásiból lejárni úszni, meg csak úgy tekergetni. Szeptemberben meg lementem egy úszó edzésre, hogy megtanuljak úszni :) 
 
 joci TRI
És akkor harmadjára, de nem utolsó sorban Joci! Őt a Sparta Body Weight tanfolyamon ismertem meg. Joci tudta mennyire parázok a nyilt vízben. Minden bójánál bevárt, ha kicsit előrébb haladt akkor visszanézett, hogy megvagyok-e minden rendben van-e. Külön köszönöm!
És a kedvencem a Neve Nincs Pufi Fiú a hétvégéről! Utolsónak értünk partot az úszás után, bíztam benne, hogy őt még leelőzhetem, majd a bringán beelőzött egy körforgalomban.. na jó hagytam:))), bár volt még mögöttünk egy bringás csoport, itt végre nem utolsónak kullogtam. Annyit tudni kell róla, hogy én sem tartom magam fittipartinak, de saját bevallása szeritn 120 kiló. És végig csinálta az 51.50-es távot. Mondjuk amikor a futásnál leelőztem és jó sokáig nem ért vissza a parkolóba, már aggódtam, hogy vissza kell menni megkeresni, mert nem festett túl jól, de egyszercsak beért! Kérdeztem tőle, hogy első bálozó? De mondta, hogy nem! Ő már rutinos, tavaly volt Kenesén. És most véletlen a féltávra nevezett. De nem aggódik, tavaly is utolsó volt, nagyon utolsó és tapsoltak meg minden… és igazából van 12 órája megcsinálni.
Hihetetlen!
Én nem mondom hogy triatlonozz! Sőt! De ha véletlen egyszer összeáll a kép, hogy uszni tudsz, bringázni tudsz, futni is, és összekötnéd, de mindenki hülyének néz és le akar beszélni, csak jusson eszedbe : nem vagy egyedül.